Lassan fél éve már, hogy jegeljük a múlt nagyjairól szóló sorozatunkat, de ezúttal pontosan ott folytatjuk, ahol októberben abbahagytuk. A kilencvenes évek Unitedjének csapatkapitánya, és minden bizonnyal legellentmondásosabb figurája lesz ismét a bejegyzés tárgya. Manchesterbe szerződése előtti történetét már bemutattuk, az utána következő időszakról pedig már úgyis mindent tudtok, ezért most Roy Keane saját szavait felhasználva mutatjuk be nektek a Manchester United legsikeresebb időszakát, szépen ábécé sorrendbe rendezve. Forrás természetesen ismét önéletrajzi könyve, ebből szemezgettünk Arsenaltól Zalaegerszegig.

A klub legendáit bemutató sorozat egyik legellentmondásosabb figurájához érkezett. Egy olyan emberhez, akihez hasonló vadállatra mindennél jobban szüksége lenne a mostani csapatnak. Vezéregyéniség, labdaszerző középpályás, többieket fanatizáló pszichopata, jelenleg a Unitedben mindhárom elférne. Roy Keane olyan játékos, olyan személyiség, akiről mindenkinek van véleménye. Pályafutása során több, morálisan megkérdőjelezhető döntést is hozott, és ezért sokan elítélik, főleg azok, akik nem tudnak a dolgok hátteréről. Önéletrajzi könyvét olvasva azonban megismerhetjük a botrányhős csapatkapitány személyiségét, megértve például hogy miért hagyta ott a dél-koreai vébét, miért állt sajátos bosszút Haalandon, vagy hogy honnan ered már-már földöntúli fanatizmusa. A minisorozat első részében a United előtti életét ismerhetitek meg.

Legendák sorozatunk újabb darabja ezúttal egy igazi szupersztárt, egykori aranylabdás játékost igyekszik bemutatni. Egyben az első olyan rész, amely a fejlécről mosolygó arcok közül mutat be nem is akárkit. Maradona good, Pelé better, George Best – állítja egy északír közmondás, de Nagy-Britannia eme viharos szeglete nem csak így adózik a focitörténelem egyik legnagyszerűbb szélsője előtt. Ha esetleg Belfastban jártok, első lépteiteket biztosan a róla elnevezett repülőtéren fogjátok megtenni. George volt a legelső futballceleb, de ez a csillogás (és a vele járó alkoholizmus) egyben azt is jelentette, nem tudott száz százalékban a labdarúgásra koncentrálni. Zseniális tehetsége azonban fél pályafutással is a legnagyobbak közé emelte. A továbbiakban az ő életének bemutatása, négy részben.

Bár a legutóbbi bejegyzés kommentjei között megígértük, Djemba-Djembával folytatjuk a manchesteri legendákat felvonultató monumentális poszt-sorozatot, most mégis el kell térnem a tárgytól: az ugyanis egyszerűen nem történhet meg, hogy a klub igáslova, a meg nem értett "kisiparos", John O'Shea távozzon a csapattól. Ha úgy tetszik segélykiáltás ez a poszt a jó Johnny felé az éjszakában, nem kevesebbet várunk tőle, mint azt, hogy a világ alighanem legjobb tizenkettedik embere gondolja meg magát, és maradjon a világ legfaszább futball-csapatában. Ha már a kispadról sikerült legendává válnia...

Mikor máskor is indíthatnánk új sorozatunkat, ha nem egy véres verejtékkel behúzott sorsdöntő(?) BL-győzelmet követően - mert bár a tegnapi mérkőzés új legendákat nem emelt a magasba, de arra biztosan jó volt, hogy megtanuljuk: a meglévőkkel illik jól sáfárkodni. Éppen ezért indítjuk útjára True Legends címet viselő poszt-maratonunkat, amelynek keretében minden alkalommal egy igazi Unitedes legenda pályafutását elevenítjük fel, különleges figyelmet szentelve személyes emlékeinknek, benyomásainknak. És, hogy ki lesz az első alanyunk? Hajtás után ez is kiderül...