Vasárnap délután eredhetünk a Blackburnt is legyőző City nyomába, ám a kelet-angliai túra egy másik szitihez nem ígérkezik könnyűnek. Kissé talán szokatlan, ha a címvédő szurkolói tartanak egy újonchoz való látogatástól, de a Norwich már az Old Traffordon is megmutatta, hogy nem szabad lebecsülni. Lendületük azóta is tart, jelenleg a nyolcadik helyen tartózkodnak, és pontszámban közelebb állnak a BL-selejtezőhöz, mint a kieséshez. Minden adott tehát ahhoz, hogy megismerkedjünk velük, hiszen minden bizonnyal jövőre is itt lesznek. Baglyok és Szarkák után újabb ornitológiai szösszenettel ajándékozunk meg benneteket. Hogy mi köze a Kanáriknak Dr. House-hoz, a Bajnokok Ligájához és a PL-dobogóhoz, az mind kiderül a továbbiakban.

A sors fura fintorának köszönhetően az FA Kupa negyedik körében egy könnyed kis liverpooli látogatást tesz szeretett Unitedünk. A City kiejtése után a visit your rivals túra keretein belül újra a lehető legkeményebb ellenfelet kaptuk (miközben rendeznek pl. Stevenage – Notts County meccset is), de talán éppen ezért szeretjük a világ egyetlen komolyan vehető nemzeti kupakiírását. Hogy az Anfielden a szokottnál is forróbb lesz a hangulat, az most egy olyan futballistának köszönhető, aki pályára sem fog lépni. Szándékosan nem foglalkoztunk eddig komolyabban az Evra-Suárez afférral (kit érdekel a hetedik helyezett eltiltott csatára), de a szombati párharc kapcsán Steven Gerrard után újabb Pool-játékosnak szentelünk külön bejegyzést. Nem, mi sem tartjuk őt rasszistának, ő csak egyszerűen hülye, ráadásul a rosszindulatú fajtából. Megvizsgáljuk az uruguayi támadó előéletét, körbejárjuk a rasszizmus témakörét, és kielemezzük a liverpooli klub felelősségét is.

Az angol fociban természetesen karácsonykor sem áll meg az élet, sőt! Az általuk Boxing Daynek nevezett ajándékozási nap nagy hagyományokkal rendelkezik, minden évben több meccset is rendeznek december 26.-án. A sportadók és internetes közvetítések korszakában éppen ezért a karácsonyi PL-forduló ugyanúgy az ünnepi rutin részévé vált, mint a csillagszóró vagy a mákos bejgli. A szeretet ünnepének alkalmából aljas rovatunk sem mutathatja igazi arcát, így tehát csak szép szavakkal és elismeréssel beszélhetünk mai ellenfelünkről, a Wiganről, akiket aztán délután négykor becsomagolunk a fa alá. Kellemesebb ellenfelet aligha kaphattunk volna, hiszen akár fogadni is mernénk rá, hogy a csapat 3 ponttal kedveskedik a United-szurkolóknak karácsony alkalmából.

Úgy tűnik, az idei Premier League szezonban nem lehet kötelező győzelemről beszélni. Bárki megverhet bárkit, és a kisebb csapatok otthonában sem lehet biztosra menni. Jó példa erre a Chelsea tegnapi döntetlenje Wiganben, de Abramovics gárdája égett egy nagyobbat is már az idényben: mai ellenfelünk verte őket a nyugat-londoni derbin. A Queens Park Rangershöz látogatunk rögtön ebédidő után, és egy győzelemmel átvennénk a vezetést a tabellán, még ha valószínűleg csak órákra is. Idén eddig mindkét újoncot vertük, illene tehát a Loftus Roadról is elhozni a három pontot, letudva ezzel létfontosságú kétrészes nyugat-londoni túránk első felét. A továbbiakban megismerkedhettek a Királynő Parkjának Vándoraival, találkozhattok egy-két régi ismerőssel, és még kezdőcsapatot is tippelhettek.

Elnézve az eddigi sorsolásunkat idén Isten is azt akarja, hogy a sokak által lesajnált Ligakupa a Manchester Unitedé legyen, és hát ugye kik vagyunk mi halandók, hogy ellent mondjunk a természetfelettinek? Eddig szépen is vettük az akadályokat, most viszont egy olyan ellenfél következik, amely nem ismer sem Istent, sem embert, ha rólunk van szó, ugyanis 21 éve készülnek erre a meccsre! Ismerkedjük hát meg soronkövetkező alsóbb osztályú riválisunkkal, a Crystal Palace-al, vagyis a „Sasokkal”!

Ma este remélhetőleg minden a helyére kerül. A Manchester United BL-meccse végre országosan elérhető csatornára, a csapat a csoport élére, az ellenfél Benfica pedig a még továbbjutást érő második helyre. Hogy miért fogtok ennyiszer találkozni ezzel a szóval (itt például egyből második alkalommal), az kiderül majd a bejegyzésből, hiszen annak készítése közben magam is rengetegszer találkoztam a kifejezéssel. Portugál barátaink a Lisszabonban lejátszott odavágó után úgy örültek a valójában Sir Alex Ferguson által megtervezett 1 pontnak, mint egyszeri Pool-drukker a bajnoki címnek. Most is elég agresszív módon hangolnak, de mi a mínusz fokok ellenére sem vesszük fel a kesztyűt, hiszen valójában sajnálkozással vegyes szeretettel tekintünk Fehér Miki utolsó klubjára, és még azt sem írjuk le, hogy luzitánok.

Ma késő délután a United európai kalandozásának szemtanúi lehetünk, pedig a mérkőzést a Premier League keretein belül rendezik. Ami ugye az angol bajnokság, mégis Walesbe utazik a csapat, ezért is az első ránézésre teljesen értelmetlen címadás, de hát vicces a walesi nyelv. Ellenfél az újonc Swansea City, amitől első hallásra nem szarjuk össze magunkat, de ha tévékettes dumával élve megnézzük a tényeket, nem sok jóra számíthatunk. Mindjárt itt egy sokkoló adat: a Manchester United sosem nyert a Swansea otthonában! Nem viccelünk, és tudjuk, többek között Csepelen sem nyert még soha a csapat, de ez a nyeretlenség nyolc Dél-Walesben lejátszott mérkőzést takar. Mert hogy többször is találkozott a két gárda a múlt évszázadban, különböző osztályokban, most azonban először a Premier League-ben. A továbbiakban megismerkedhettek a hattyúk történetével, és egy kicsit elemezzük a keretüket is, amelyben akadnak ismerős arcok.

Egyáltalán nem meggyőző teljesítményünk javítására nem is találhatnánk kellemesebb ellenfelet, mint a Sunderlandet (na jó, a Wigant talán). A Wear-partiak az iwiwhez hasonló leszállóágba kerültek, pedig nem is olyan régen még potenciális EL-indulóként jellemeztük őket a szeretet ünnepének alkalmából igencsak jószívű whoareya posztunkban. A Fekete Macskák ráadásul Fergie regnálásának 25. évfordulóján érkeznek, már csak ezért is kötelező lenne győzni ellenük. Szerencsére az ellenfél soraiban több olyan arc is akad, akik számára ez a jubileum fontosabb lehet, mint egy bravúrosan megszerzett pontocska az Old Traffordon. Tovább után ismerősök, ismeretlenek, és néhányan, akiket nem is szeretnénk megismerni, azaz bemutatjuk a bajnokság tizennegyedik helyezettjét.

Ma újra BL-forduló, és tekintve, hogy két hete csak két tizenegyessel sikerült elhozni a 3 pontot Romániából, a „galatikusok” (Strigo szóvicce) annak ellenére megérdemlik, hogy bemutassuk őket, hogy román csapatról beszélünk. A hajtás után megismerkedünk a az Otelullal és Galatival, elolvashatjátok a Nemzetbiztonsági Hivatal jelentését a tavalyi román bajnokról, és megfogalmazom elvárásaimat is az estével kapcsolatban.

A Goodisonba látogatni sosem leányálom, történelmi zakó után, ex-evertonos kulcsemberrel meg pláne nem. Pedig most ez a helyzet, elsősorban Rooney-tól várja mindenki a megváltást, őt pedig Liverpool kékebbik felében egy ideje nem igazán szeretik. A bejegyzés célja természetesen az Everton verbális szétszedése lenne, de mivel ezt megtettük már tavasszal, sok újat nehéz lenne róluk írni. Pláne, hogy azóta ott szinte semmi sem változott a keretet, az edzőt, és leginkább a tulajdonosokat nézve. Hajtás után egy jobb sorsra érdemes skót, néhány tehetséges angol srác, és egy oda nem illő színházi producer, akikről szólunk, és tovább feszegetjük a hét közben már pedzegetett pénzügyi fair playt is.

Legutolsó bajnoki cím negyvenhárom éves,

Több szurkoló Manchesterben? Kérem, hát ez téves.

Kellemetlen szomszédunkba olajlóvét tettek.

Edzőt, spílert, stadiont és szurkolókat vettek.

A hétvégén ismét rangadót játszunk, igen már megint, érdekes ez a sorsolás, gyakorlatilag 2 hónap alatt le is tudjuk mindet. Aktuális ellenfelünk a városi kistesó szerepében kullogó, ám álmodni igen nagyot merő shitty lesz. Az égszínkékek vezetik most a tabellát, és nagyon tele vannak magukkal, meg önbizalommal, (gondolom, megvan mindenkinek Balotelli ollózása). Egyértelmű, hogy Dubaiban totális magabiztossággal készülnek a szomszédok. Arról ők még mit sem sejtenek, hogy az álmok színházában nem nyerhetnek. Hogy miért, az hajtás után kiderül, ahogy az is, miért érdemes manapság a Shittybe igazolni.

Annyiszor írtunk már a Liverpoolról, hogy az átalakult keret ellenére is csak magunkat ismételnénk. Bár az Anfielden mostanában annyi sikerélmény éri a Unitedet, mint a Manchester Cityt a BL-ben, az ironikus hangvételű meccs előtti hangulatkeltést nem hagyhatjuk ki, még ha ezúttal kissé rendhagyó is lesz a whoareya rovat legújabb darabja. Nyilván rengeteg ziccert tartogat Charlie Adam, vagy Luis Suarez személye, most mégis egy másik emberre koncentrálunk. A már egy hónapja folyamatosan visszatérő csapatkapitányuk ugyanis pontosan egy olyan játékos, akiről elmondhatnánk, hogy ellentmondásos személyiség – ha nem mernénk kimondani a frankót, hogy egy igazi észak-angol vadparaszt. Tudatosan készültünk erre, még csak mondókát sem kapott legutóbb, a töltényeinket erre a külön posztra tartogattuk. A fair play önkéntes nagykövete, a labdarúgást küzdősportokkal ötvöző ösztönlény, a pályán és azon kívül is úriemberként viselkedő Steven Gerrard lesz a mai bejegyzés témája. Hajtás után rengeteg kép- és hanganyag szolgál majd bizonyítékul arra, hogy Jacko után szabadon Stevie G is not my lover.

Ma este folytatódnak a Bajnokok Ligájának csoportküzdelmei, mi természetesen a C csoportra koncentrálunk (mazochistáknak ajánljuk a Bayern-Cityt). Na nem a portugál ezüstérmes romániai vendégjátékára vagyunk kíváncsiak, hanem a svájci bajnok FC Basel látogatására Manchesterben. Országos Nemzetközi egyes, mondhatnánk első ránézésre, de a Basel még veretlen az Old Traffordon, és a csoportot is épp vezetik. Mi túl vagyunk a legnehezebb mérkőzésen, és bár a mutatott játékkal nem lehetünk elégedettek, a Benfica otthonában megszerzett 1 pont jó alap egy sima továbbjutáshoz. Persze ahhoz ma este mindenképpen győzni kell a svejciek ellen, hogy az utolsó pár csoporttalálkozón már a Ligakupa-csapatot láthassuk viszont. Hajtás után megnézzük, kik ezek, de esélyeket is latolgatunk, és még a kezdőcsapatunkat is megpróbáljuk megjósolni.

Ma esti aktuális ellenfelünk egy szebb napokat is megélt, ám azóta is rendkívül gyűlölt csapat lesz, ugyanis a Leeds United otthonába látogatunk, ez pedig remek alkalom arra, hogy mind a pályán mind azon kívül háború legyen. A rózsák háborúja ma este 90 percre ismét életre kel. Hogy előtte és utána mi fog történni azt csak sejteni lehet, de szinte garantált, hogy a két csapat tábora megoldja a randit és lesz egy kis matek a srácok közt. Persze minket jobban érdekel az, ami majd a pályán zajlik, és bízunk benne, hogy most simán keresztül gázolunk rajtuk, nem úgy, mint 2010 januárjában, ahol hatalmas blamaként éltük meg azt, hogy a Leeds kivert minket az FA kupából. Hajtás után felidézzük, mire is ez a nagy ellenségeskedés, valamint, hogy mikor is voltak nagy csapat, és megmondjuk, kikre lehetnek büszkék a város lakói manapság.

Ma igazi rangadóra kerül sor az Old Traffordon, aminek ráadásul elég jó eséllyel vág neki a United, hiszen eddig mindkét londoni látogató nagy veréssel távozott Manchesterből. A Spurs kifilézése és az Arsenal elfenekelése után újabb wannabe bajnokcsapatnak mutathatja meg Sir Alex, hogy a 80 ponthoz nem feltétlenül a címvédő otthonában kell gyűjteni az egységeket. Rangadók tekintetében tehát idén elég jól állunk, és mostanában a Chelsea elleni találkozókat is sikerrel vesszük. Tavaly ugye ötször is találkozott a két csapat, négy United-győzelem mellett csak a Stamford Bridge-en lejátszott (rossz formájuk miatt későbbre halasztott) bajnokit tudták megnyerni a még Ancelotti irányította kékek, de akkori legjobbjuk, Rowan Martin Atkinson most nem léphet pályára. Nézzük, Abramovics kikkel képzeli el a fényes jövőt, hajtás után a Chelsea sokadik whoareya bejegyzése következik.

Újabb idegenbeli mérkőzés vár Fergusonékra, ezúttal ráadásul nem is kell olyan túlságosan messzire utazniuk. Bolton Greater Manchester része, így akár helyi rivalizálásról is beszélhetnénk, de nem ez a helyzet. A valaha szebb napokat látott vándorok ugyan legfőbb trófeának a Manchester United legyőzését tekintik, de fordítva ez aligha van így. Ha tavalyi idegenbeli formánktól eltekintünk, tulajdonképpen kötelező győzelemnek kellene következnie, így mi csak veszíthetünk a bolton. Csodálatos lenne 4 győzelemmel indítani a bajnokságot, óriási eredmény lenne ez egy olyan évben, amikor még Ussain Bolton is kifogott a startpisztoly. A Trotters sokat változott az Allerdyce-féle rögbicsapat óta, most egészen ötletes focit játszanak, de hát a név kötelez, hiszen anno Michael Bolton is metálénekesként kezdte. A továbbiakban bemutatjuk a szomszédvár csapatát, hogy tudjuk mire számítsunk.

Olyan nincs, hogy egy Arsenal elleni mérkőzés ne legyen fontos. Általában úgynevezett hatpontos meccsek ezek, de most a Unitednek van 6, az ágyúsoknak meg 1 pontjuk. A ma délutáni összecsapáson akár egész szezonra elkülönülhet a két csapat útja, akár a BL-selejtezők: a bajnokok és a nem-bajnokok ágára. Wenger nem tudta megtartani két legjobb középpályását, meg egyébként sem erősített be túlzottan, ezért sokan aggódnak a minden évben kötelezően teljesített top4 tagságért. Kicsit én is így vagyok vele, de olyan sokáig masszívan utáltam őket, hogy simán belerúgok a fekvő ellenfélbe, és még a kést is megforgatom bennük ha kell. Hajtás után elemezzük a középszar keretüket, meccsnézésre invitálunk titeket, és a Tippeld meg Fergie kezdőcsapatát! játékunk is folytatódik egy nehéznek ígérkező fordulóval.

Hangos szomszédok, kicsinyes mentalitás, arab gyarmat, 35 éve trófea nélkül lézengő kiscsapat. Durrogtattuk tavaly a City-alázásokat, de szerencsére Manchester városának második csapata bőven ad nekünk muníciót az idei szezonra is. Mondhatnánk, hogy whoareya rovatunk kifogyhatatlan, de idén kicsit változni fog a felépítése, mivel a legtöbb ellenfelünk történelmét és jelenét vizsgálva már többször is rájöttünk, hogy a United minden csapat felett áll. Na de városi riválisunk mellett nem lehet rossz szó nélkül elmenni, hiszen adnak rá okot bőven. Pénzzel ugyanis barátokat nem lehet venni, mint ahogyan szurkolókat sem, bár a sikerek eléréséhez a legrövidebb út tényleg egy végtelen vagyonnal rendelkező olajmágnás. A szezon ma elkezdődik, Vidicék pedig egy jól irányzott mozdulattal törhetik ketté a világoskékek újabb trófea utáni vágyakozását, ezáltal újabb fontmilliók elköltésére inspirálva a városi riválist. Ne adjuk oda nekik a Community Shieldet, bármennyire is a jótékonyságról szól ez a mai mérkőzés!

Bízik a sok katalán,

BL-t nyernek ma talán.

Szóljon hát a líra,

Jöjjön a sok csíra,

Ha kikapnak, majd leverik a Malagán.

Mi lehetne jobb lezárása egy idénynek, mint a Bajnokok Ligája döntője? És mi lehetne jobb lezárása aktuális ellenfelünket szigorúan szakmai szempontok alapján vizsgáló whoeareya rovatunknak, mint Európa a világ minden idők legtutibb, legcukibb és legszupibb csapata, a Barcelona? Eleve furcsa dolog egy európai kupadöntőt szombaton rendezni, és tudjuk, hogy mindez a katalányok szurkolóinak átlagéletkora miatt történhet így, de legalább jut időnk egész héten a meccsre hangolódni. A múltidézések és taktikai lehetőségek felvázolása közepette komolytalan külsőbe bújtatott komoly gondolatok következnek Katalónia büszkeségeiről. Lesz szó rendszerváltásról, remek színészi teljesítményekről, aranylabdákról, meg persze fociról is, hiszen mint azt mindannyian tudjuk, a labdarúgás az a sport, amelyben 21 ember kergeti a labdát, és végül mindig a Barcelona nyer.

Úgy kell ez a vasárnapi 90 perc, mint hasmenés az első randira. Persze fontos a történelmi bajnoki cím megünneplése, illetve Fergie és Vidic díjainak elismerése hazai közönség előtt, de minek ehhez egy meccs? Főleg egy ilyen csapat ellen, akinek létszükséglet a 3 pont megszerzése. Bár aggódni talán felesleges, elvégre ebben a szezonban az Old Traffordon még nem kapott ki a United, a Blackpool pedig a 18. helyet foglalja el, azért megvizsgáljuk, mire számíthatunk. Gálára vagy szenvedésre? Csontzenére vagy örömfocira? Hajtás után szokásainkkal ellentétben nem az ellenfelet mutatjuk be (ezt már megtettük januárban), hanem azzal a jelenséggel foglalkozunk, amelyet idén a tengerpartiak képviselnek a Premier Leauge-ben. Na meg azért kitérünk az idióta FA-re, Charlie Adamre és persze Ian Hollowayre is.

Harmadszor ebben a szezonban, ismét az ágyúsok ellen hangolunk. Decemberben már olvashattátok Everred látomását Gazidis magasba emelt pénzügyi jelentéséről, majd márciusban arra készültünk, hogy a franciákat két hét alatt a harmadik sorozatuktól is elbúcsúztassuk. Nehéz és egyben gonosz dolog lenne a szívükbe döfött, majd mélyebbre tolt kést még meg is forgatni. Ezért felkértük megmondóemberünket, kovacstomit, hogy szóljon pár szép szót vasárnapi ellenfelünkről. Az írás végül is nem lett átitatva a szokásos whoareya cinizmussal és könyörtelenséggel, mivel tiszteljük őket, és mostanában leginkább sajnálkozva tekintünk a vergődésükre. Olvassátok tehát a vendégposztot egykori legnemesebb ellenfelünkről, és a kissé szenilis Mr. W.-ről.

Ellenséged ellensége a barátod, tartja az okos mondás, így hát annyira nem is tudjuk utálni Liverpool kék felét, mint amennyire megérdemelnék. Pedig ősszel a semmiből találtak két gólt az utolsó percekben, már csak ezért is kaphatnának egy kiadós zakót szombaton. Két, szimpatikusságában egymással szöges ellentétben álló dolgot adtak ők a világnak (és a Unitednek): a Liverpoolt és Wayne Rooneyt. Bizony, a múlt század elején az Evertonból vált le oldalbordaként a renitensek egy csoportja, amely aztán megalkotta a legbüszkébb lúzerek klubját, majd az új évszázad elején egy fiatal srác tűnt fel ugyanott azzal, hogy megszakította az Arsenal végeláthatatlan veretlenségi sorozatát. Mai posztunkban azzal a csapattal foglalkozunk, amely Liverpool városában is csak a második helyet foglalja el, és utoljára akkor voltak igazán menők, amikor a Modern Talking. Hajtás után ázsiai sör, skót edző, volt United-játékosok és David Hasselhoff.

Hétközi fordulóban a Newcastle lesz az ellenfelünk, és ha komolyan gondoljuk a bajnoki címet, akkor ezt be kell húzni. Furcsa ezt kijelenteni, de tulajdonképpen az egyik újonchoz látogat a csapat, ráadásul egy olyan helyre, ahol nem nagyon kedvelik a Manchester Unitedet. 15 éve a két csapat még a bajnoki címért vívott egymással kőkemény ütközeteket, manapság a legutóbbi 16 meccsből 13 győzelem Sir Alex mérlege. Nem az igazi már ez a Newcastle sem. Régen még lehetett őket utálni, ma már saját paródiájukként bohóckodnak az alsóház környékén, szezononként a két Sunderland elleni meccsre felpörögve. Tulajdonképpen ők is abba a halmazba tartoznak az idei PL-ben, akik senkinek sem hiányoznának, bár a bajnokság átlagnézőszáma kissé csökkenne, mert a St. James Park általában teltházzal üzemel. Jó hangulat, vicces edzők, na meg Joey Barton, mindez hajtás után. There is only one United!

Mai ellenfelünk az idegenben elég halovány Fulham lesz. A United otthoni mérlegére tekintve, illetve a két csapat közti 9 helyes és majd 30 pontos különbséget látva nem lehet kérdés a mérkőzés kimenetele. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy kinek igazán fontos a mai három pont, még jobban a sima hazai felé billen a mérleg. Vannak ugyan rossz előjelek, hiszen Rooney maximum a díszpáholyban káromkodhat, Ferguson is csak az oldschool fehér telefonon oszthat tanácsokat a 90 perc alatt, és a keddi BL-visszavágó árnyékában arra sem vennénk mérget, hogy Ferdinand vagy Giggs a kezdőcsapatban fognak helyet kapni. Több bosszúért kiáltó dolog is történt a két csapat utóbbi mérkőzésein, elég csak a felforgatott védelemmel benyalt tavalyi három gombócot megemlíteni, de az augusztusi, Nani kihagyott büntetője utáni (az egyetlen megítélt tizi a Fulham ellen idén) Hangeland-egyenlítésre sem emlékszünk szívesen. Nézzük meg, kik is ezek a Falusiaknak csúfolt fővárosiak, kiknek stadionjára maga Michael Jackson vigyáz!

Ma kiderülhet, hogy melyik lesz az egyetlen angol csapat a Bajnokok Ligája elődöntőiben. Na reméljük azért, hogy nem így lesz, és a jövő keddi meccsen dőlhetnek el a lényeges kérdések. Az utóbbi években bizony nem nyerni járunk a Stamford Bridge-re, és őszintén szólva erre ma is kevés az esélyünk. Sokkal inkább egy idegenbeli góllal, gólokkal megspékelt döntetlen az a legjobb eredmény, ami után a bevehetetlen erődként funkcionáló Old Traffordon eldönthetjük a továbbjutást. Na de ennek a posztnak a témája nem maga az összecsapás, vagy az esélyek latolgatása, hanem az ellenfél bemutatása, amit ezúttal képek és videók formájában tárunk elétek. Tovább után tehát Abramovics hobbicsapatának legcikibb fotói és videói, de ha közös meccsnézésre vágytok, vagy előre tudni szeretnétek, ki lesz ma este a Digisport stúdiójában, mindenre választ kaptok a bejegyzésben.

Végre újra bajnoki forduló! Húzós, egyben nagyon fontos idegenbeli meccs elé nézünk. Nagy hagyományokkal rendelkező fővárosi klub, legendás hatvanas évekkel, vasmunkás gyökerekkel, de sajnos nem a Fáy utcába látogatunk a Vasashoz. Az ellenfél nem más, mint Barack Obama kedvenc csapata, London legjobb utánpótlásnevelő alakulata, a West Ham. Ugyan az Arsenal-Chelsea-Spurs trió mögött nincs esélyük labdába rúgni, azért a Fulhamnél illene jobbnak lenniük. Ha nem javulnak, jövőre helyet cserélhetnek a valószínűleg feljutó Queens Park Rangerssel is, és hadakozhatnak az örök riválissal, a Millwallal a rendkívül megtisztelő London hatodik legjobb együttese címért. Mert hogy a pályán kívül évekig rettegésben tartották a főváros utcáit, sőt az Inter City Firm jóvoltából más nagyvárosokba is szívesen jártak randalírozni. A név a Kalapácsosok (új mezük bal oldalt látható) ultráit jelöli, nem valami Máv-Start Zrt. leányvállalatot, és a focit ritkán látó Millwall huligánjaival remekül egymásra találnának a másodosztályban is, ebben biztosak vagyunk. A rivalizálás olyannyira magával ragadó, hogy még Zsákos Frodó is beszállt a zúzásba, de így legalább kiderült, hogy nem minden hobbit Barca-drukker. Folytatásban bemutatjuk a londoni olimpiai stadion szétveréséről álmodozó focihuligánok imádatának tárgyát. Lapozzatok!

Bizony, szombaton elkezdődnek a francia napok az Old Traffordon. Egy héten belül látogat hozzánk a gall bajnokcsapat, és a PL legfranciább együttese is. Természetesen most csak az FA Kupa találkozóval foglalkozunk. Monsineur Wenger alakulata egy esetleges vereséggel végrehajthatja azt a bravúrt, hogy két hét alatt búcsúzik el három sorozattól. A ligakupában az utolsó lépcsőfok bizonyult túl nagynak, a BL-ből pedig a favorit Barcelona búcsúztatta őket, bár arra a kupára igazán sosem volt esélyük. Nem bánnánk, ha a maradék két sorozatban is a győztes venné el minden reményüket a végső sikerre, azaz mi. Hajtás után kielemezzük azt a brigádot, akiket valamilyen okból a látványos támadófoci angol helytartóinak tartanak, pedig inkább káosz védelmükről és évek óta tartó kapusgondjaikról híresek.

Néma döbbenet,

és kőkemény menet:

A Pool utolsó aranya már alkoholt vehet.

Erről gyűjtöttünk most nektek furcsa rímeket.

Tárjátok ki fületek,

s nyissátok ki szemetek,

Mielőtt még megölik Kennyt ezek a szemetek.