Virtuális szerkesztőségünkbe újabb vendégposzt érkezett, ezúttal egyik régi törzsolvasónk, Dr. Rudeboy osztja meg gondolatait veletek. A téma közvetve ismét városi riválisunk, de ezúttal teljesen más szemszögből vizsgálva. Hogy ez most egy citys coming out, túlzott korrektség, vagy egyszerűen csak egy, a United drukkerekétől eléggé eltérő gondolatmenet, azt döntsétek el ti, mindenesetre akadnak benne elgondolkodtató részek. Át is adnám neki a szót.

A tegnapi - egyesek szerint - picsogásom után a szerkesztőség megszavazta, hogy női parókába öltözve én írjam meg a Stretford End Nőnapi posztját. Már le is küldtem az ösztrogén tablettáimat és belőttem a háttérbe a Büszkeség és balítéletből Mr. Darcy vízből kijövős jelenetét végtelenítve, amikor legismertebb vállaltan nőnemű törzskommentelőnk, Vesper Lynd meglepett minket egy nőnapi poszttal. Ezt olvashatjátok a tovább után, de előbb még megkérdezem, hogy csak én voltam akkora paraszt, hogy a Google külön nőnapra készített dizájnjából az első "G" betűt (kép mell-ékelve, hihihi) lefelé fordított országalmának néztem, és nem a nőnem egyezményes jelének? Ha Ti nem gondolkodtok ilyen baromságokon, akkor kattintsatok a továbbra. Ha igen, akkor elmélkedjetek egy kicsit, és utána klikkeljetek!

Paul Scholes reaktiválása sokakban gondolatokat ébresztett, hiszen egyesek szerint ezzel Fergie beismerte elhibázott játékospolitikáját. A következő bejegyzésben azonban legkevésbé a vörös ninjáról lesz szó, hiszen vendégszerzőnk szerint ez a tavaly nyári folyamatok eredménye. A mai poszt alkotója nem más, mint a véleményét hozzászólásokban gyakran kifejtő törzsolvasónk, stanleykubrick. Wes Brown játékának legnagyobb csodálója, az evansizmus vallás magyarországi helytartója komolyan aggódik a United közeljövője miatt, és ezt bátorkodott egy igen hosszú gondolatmenetben veletek is megosztani. Én személy szerint nem igazán értek egyet a dologgal, de hát erre is alkalmas a Stretford End, hogy különböző álláspontokat vitassunk meg hőn szeretett csapatunkkal kapcsolatban. Olvassatok, aztán ti is mondjátok el a véleményeteket, elvégre átigazolási időszak van, még ha ez minket idén annyira nem is érint.

Levelesládánkba újabb vendégiromány érkezett, ráadásul pont a legjobbkor, hiszen éppen mitévő legyekként tanácstalankodtunk közösen azon, mivel töltsük ki a sajnos rendelkezésünkre álló két hetes United-elvonót. Mint az az elmúlt napok posztjaiból kiderült, hangulatunk nem éppen rózsás, és nem sok biztató dolgot tudnánk őszintén elétek tárni, ezért éppen kapóra jött Dr. Rudeboy agymenése. Kezdetektől velünk tartó törzskommentelőnk (az első közös meccsnézésen személyesen is tiszteletét tette), a Népsport angol blogjának társszerzője egy igazi punk megoldást talált a melankólia elűzésére: Igyunk! Megalkotta a Stretford End első társasjátékát, amihez nem kell más, csupán két dobókocka internet-hozzáférés, és egy italdiszkont fél árukészlete. A továbbiakban a játékszabályok, át is adnám a szót, és persze köszönjük!

Újabb vendégposzt érkezik, amint azt tegnap meg is ígértük (milyen jó blogszerkesztőnek lenni: dolgozni nem is kell, csak felpakolni az olvasóktól érkező posztok áradatát). Ezúttal Parraghramma érezte úgy, hogy feltétlenül írhatnékja van, és közlésvágyát nem is fogta vissza, mivel nem az a típus. Művét olvassátok sok szeretettel és lehetőleg tiszta fejjel, mert részegen nem fog menni.

A klinikai halál a 90. percben állt be, amikor Dzeko térdéről a hálóba pattant: a lélek, amolyan törökülésben, elemelkedik a testtől, ettől a ponttól már nincs se tudattalan védelmi reflex, se fájdalomérzet, se semmi. Ebből a bizonytalan madártávlatból az ötödik és a hatodik tus elveszti audiovizuális kontúrjait, a kép elhomályosodik, a csönd pedig szánakozva hörpinti fel a stadion világoskék morajlásának utolsó kortyait. Lebbenetlen momentum: döbbeneten túl – rezignáción innen.

"Az egészen tragikus véget ért, City elleni rangadó harmadik góljánál már felmerült az emberben, a végeredmény tükrében viszont megkerülhetetlen kérdés az, hogy vajon hol és hogyan lesz ennek az egésznek vége. A City 6-1-es győzelme amellett, hogy megrázó, váratlan és történelmi, a jövőre vonatkozó jóslatok megcáfolására is tökéletes volt." Imigyen vezette be giornalista a vasárnap este hozzánk eljuttatott posztját, és mi sem akartunk más bevezetőt írni. Inkább vissza is adjuk a szót.

Fontos volna a csapat háza táján tisztázni, hogy akkor ki is fog labdát szerezni a középpályán, ki fog átütő erőt alkalmazni, és ki fogja a jövőben a tegnapi 1-4-es állásokhoz hasonló pillanatokban nyakon csípni a többieket, vezérként ügyelve arra, hogy ne kapjunk két gólt három középkezdésünkből négy perc alatt. Ezzel mi meg is volnánk: a Premier League olajválságát azonban még hírből sem oldottuk meg, ez pedig sokkal fontosabb annál, hogy hány góllal kapunk ki otthon a semmiből hirtelen felemelt Manchester City ellen.

Talán kissé későn kezdtük a hangolást a városi derbire, de igyekszünk mindent bepótolni. Az elkövetkezendő szűk egy napban igazi posztcunami vár rátok, aminek első hullámain már túl is vagytok somebody08 remek prezentációjának köszönhetően. Másodikként ezúttal egy vendégposztot olvashattok, hiszen csendestársunk, Beyonder követte el. Igen, ő az, aki a megújult twitter oldalunkat kezeli (itt jobbra fel is iratkozhattok, tegyétek meg). A bejegyzésben tehát ő elmélkedik az ideális városi derbiről, a Jó és a Gonosz harcáról, és persze holnapi ellenfelünkről. Minden továbbit tőle.

Mivel közel két hete nem játszott tétmérkőzést a csapat, már csütörtökön epekedve várjuk a hétvégét, ahol ráadásul nem más lesz a vendéglátónk, mint az ősi rivális Liverpool. Nem lehet tehát elég korán kezdeni a mentális felkészülést. Természetesen ők nem fogják megúszni whoareya bejegyzés nélkül, mint ahogyan ti sem fogjátok nélkülözni Everred (most egyébként teljesen jogosan) pesszimista beharangozóját. A sort azonban most egy vendégposzt nyitja, hiszen RedMark érzett magában feltartózhatatlan közlésvágyat, így a továbbiakban az ő gondolatait olvashatjátok az angol foci legnagyobb hagyományokkal rendelkező összecsapása előtt. Át is adnám neki a szót, hajtás után.

Levelesládánkba ismét vendégposzt érkezett. Noha a megállapításokkal én személy szerint nem feltétlenül értek egyet, a korrektül megírt gondolatmeneteket továbbra is közzé fogjuk tenni. Így teszünk most is, és teret adunk újabb vendégszerzőnknek, Erlebner-nek, aki zavart érez az erőben a legutóbbi két döntetlen után. Fókuszban természetesen a középpálya közepe, és azt is megtudhatjátok majd, hogy kit tart ballasztnak. Hajtás után mindez az ő billentyűzetéből.

A bejegyzés vendégposzt, a mindig naprakész Beyonder műve.

A szeretett klubunkat nem annyira szerető – tehát: gonosz – ellenszurker valószínűleg pont úgy érez a „müncheni tragédia” szókapcsolat hallatán, mint az egyszeri antiszemita, ha egy Holocaust megemlékezésről olvas. Minek állandóan a múltban vájkálni? – kérdezik mindketten. A válasz nagyon egyszerű: mert a jelen a múltból következik. Akkor is, ha elfojtjuk a traumatikus emlékeket, és akkor is, ha építünk rájuk valami szebbet és jobbat. Ami a Manchester Unitedet illeti: az a bizonyos 1958. február 6-i repülőgép-baleset jóval több, mint egy szomorú fejezet a klub történelmében – az mindennek az origója. A klub persze korábban is működött, több-kevesebb sikerrel, de azzá a Uniteddé, amelyet ma ismerünk, ekkor vált.

A München előtti MU nem volt annyira különleges. Mindez blaszfémiának hangozhat, hiszen nincs olyan drukker a világon, aki ne lenne meggyőződve arról, hogy kedvenc csapata alapjaiban különbözik a többitől, vagyishogy: más. Ilyen klub nincs még egy! Pedig általában van. Ha a helyi sajátosságokat nem számítjuk, a legtöbb klub történetében ugyanazokat a fejezeteket találjuk. Vannak különbejáratú legendák, emlékezetes sikerek és fájó kudarcok, egy ikonikus stadion és fanatikus szurkerek – de semmi igazán unikális. Elég, ha csak megvizslatjuk, hogyan alakult a legtöbb egyesület. Kábé ugyanúgy: összehajolt néhány vasutas, és azt mondták, hogy legyen már valami. És lett. Így született meg a Newton Heath is 1878-ban, amely akkor még egy volt a sok közül. Mondjuk ki nyugodtan: a Manchester United genezisében nem volt semmi rendhagyó, ahogy az első pár évtized is a szokásos forgatókönyv szerint zajlott. A United-drukkerek ma mégis jogos büszkeséggel (a gonosz többiek szerint: arroganciával) állíthatják: ilyen klub nincs még egy!

Nehéz napok a Föld nevű bolygón - horror vacui


A Rioi kivetítőn sistergő konfettieső és az az előtt, csíkos pólóban parádézó köcsög sziluettje sűríti mindazt, amitől titkon legmazochistább elvtársaink is szorongtak, amit a United szurkoló hetek óta próbál tudattalanjának egy vastagfalú tömlöcében felejteni. Ha a távkapcsolón való, óvatlan gombnyomás következtében szembesülünk hasonló szerzettel, teszem azt Flour valamely klipjében, legfeljebb egy sietős kacajjal tudnánk le az evolúció eme népszerű zsákutcáját, de most más a szitu, más a szereposztás, más a műfaj. Sokkalta másabb. Egy idegen entitás zongorázik a gombokon, és bármelyik csatornára téved, a látottakon könnyfakasztó vehemenciával röhög. És nem fárad - sem az ujja, sem a torka, egészen kis megszakításokkal immáron három éve. Nem érdemes hát bíróznunk, viktoroznunk, hogy de hát hogy fújhatta be azt a büntetőt, hogy hogy a fenébe adhatta meg Messi lesgólját, csalóznunk, hogy lám-lám, ezúttal Carrick mellett lett migrénje Busquetsnek, jé, cöcöcö, ott a díszpáholyban Al Pacino mit mond a diktafonjába? Badarság! Tisztán kell látnunk - ha már egyszer, vagy inkább újfent, megadatott nekünk a lehetőség, hogy tisztán lássunk. Sőt, hogy: lássunk. Pláne, egy ilyen tanulságos horrorpornót.

Nem szeretnénk elmenni a fikció irányába, de úgy érezzük, kovacstomi elküldött bejegyzését meg kell osztanunk veletek. Oknyomozó riportjában titkosszolgálati módszereket is alkalmazva próbálta meg kideríteni, miért alakul feltűnően izgalmasan a Premier League hajrája. Időpontok, helyszínek, arcok, eredmények.

Harmadszor ebben a szezonban, ismét az ágyúsok ellen hangolunk. Decemberben már olvashattátok Everred látomását Gazidis magasba emelt pénzügyi jelentéséről, majd márciusban arra készültünk, hogy a franciákat két hét alatt a harmadik sorozatuktól is elbúcsúztassuk. Nehéz és egyben gonosz dolog lenne a szívükbe döfött, majd mélyebbre tolt kést még meg is forgatni. Ezért felkértük megmondóemberünket, kovacstomit, hogy szóljon pár szép szót vasárnapi ellenfelünkről. Az írás végül is nem lett átitatva a szokásos whoareya cinizmussal és könyörtelenséggel, mivel tiszteljük őket, és mostanában leginkább sajnálkozva tekintünk a vergődésükre. Olvassátok tehát a vendégposztot egykori legnemesebb ellenfelünkről, és a kissé szenilis Mr. W.-ről.

A Schalke elleni Bajnokok Ligája-elődöntő apropóján újabb vendégposzttal jelentkezünk: giornalista osztja meg velünk emlékeit, hangulatait és félelmeit, amelyek mind a BL-hez köthetőek. Át is adnám neki a szót, csak előtte elnézést kérek, amiért önkényesen megváltoztattam az általa adott címet.

Tegyünk egy próbát. Ülj le velem szemben, megkínállak a sörömből. Kortyolj egyet, ismerkedjünk. Megkérdezem, hogy igazából ki is vagy te, elmeséled, hogy mit csinálsz, hol laksz. Egy laza mosoly, én is elárulom, hogy naphosszat férfiakat tapogatok, más italát kobzom el, mások táskáiról töröm le a lakatot. Hamar a Unitedre tereljük a szót, tudod, hogy pesszimista vagyok, de udvariasan nem kezdesz vitatkozni velem Scholes visszavonulásáról vagy a törékeny középpályáról. Inkább megkérdezed, hogy „és mit várnál a BL-döntőben?”, aztán következne a hosszú csönd.

Rendhagyó módon egy vendégposzttal örvendeztetünk meg benneteket meccselemzés címén: Nemes Gábor ugyanis hamarabb elkészült mondanivalójával, mint jómagam (ami nem egy nagy bravúr, tekintve, hogy még aludtam, mikor elküldte a posztot). Láthatóan volt mit kiírnia magából, így át is adnám neki a szót.

Tegnap voltam olyan marha, hogy esti programban a United Szarkáknál tett látogatását preferáltam (reménykedve egy újabb gólgazdag örömittas sikerélményben, útban a 19. bajnoki cím felé) a párommal való foglalkozással szemben. Mint utólag kiderült, ez nagyon nagy hiba volt.

Régi adósságomat teljesítem a mostani vendégposzt megjelentetésével, hiszen ezen írás hetek óta porosodik a beérkezett szösszeneteknek fenntartott könyvtárban, pedig mondanivalója szívemhez igen közel áll. Milliókért igazolt sztárok vagy tehetséges fiatalok? A téma hónapok óta terítéken van a hozzászólások között. A zsúfolt áprilisi program, na meg feledékenységem miatt csak most kerül kilövésre a bejegyzés. A szerzőtől ezúton is elnézést kérek, és a bevezetőt sem szeretném sokáig húzni, úgyhogy hajtás után minden további psychocska tollából.

Ebben a szezonban harmadszor csapunk össze a londoniakkal, de a decemberi elhalasztott meccs miatt már negyedszer készülhetünk Chelsea elleni ütközetre. Nehéz dolog sokadszorra, mindig új dolgokat írni ugyanarról a csapatról, ezért megmondóembernek ezúttal egy vendégszerzőt kértünk fel, legutóbbi sikeres bejegyzése okán ismét kovacstomit, így most az ő, Chelsea drukkerek szívéhez szóló üzenetét olvashatjátok.

Előre felhívnánk minden idetévedő figyelmét, hogy az alábbi bejegyzésben a nyugalom megzavarására alkalmas hatások fordulhatnak elő, és Rooney nyomdokain haladva akár egy-két kamerába mondott fuck-ra is lelhettek majd. Akinek inge, az se vegye magára, hiszen minden leírt mocskolódás ellenére a két tábor között béke van. Minden továbbit a szerzőtől, hadd szóljon!

Meglepetés-vendégposztunk akár áprilisi tréfának is tekinthető, hiszen a nagy rivális blogjától, az Útwengertől érkezett hozzánk imici77 átka. Reméljük, hogy semmiben sem lesz igaza, ellentétben zseniális tegnapi bejegyzésével.

A Manchester United nem tartozik a szívem csücskébe, ezt bátran állíthatom. Mielőtt nekem esnétek ezen kijelentésem után, emelem kalapom a csapatotok elmúlt bő évtizede tartó sikersorozata előtt. Szinte egyedülálló eredményszériát tudtok magatok mögött, de ez már egy kicsit sok és kurvára unalmas.. Nemcsak nekem sok, hanem úgy mindenkinek. De az Ágyúsok zsebében lassan kinyílik a bicska és a szamuráj kard, ezt biztosan tudjátok. Azon túl, hogy az utóbbi években a vén alkoholista sok borsot tört az évtized edzőjének orra alá, a legdurvább húzása Silvestre nekünk adása volt. Csak ezért a manchesteri faló betolásáért az Emiratesbe jár Nektek egy jobb horog az állkapocsra, majd egy balos a bordák közé. A mai napig nem hiszem el ezt a vezércselt, amit Wengerünk benyalt. Denilsont és ezt soha nem bocsátom meg Neki. Evra nyilatkozata minden párharcunk előtt fel fog csendülni és minden tehenes győzelem után el fog hangozni újra ás újra. Hogy mit lehet ez ellen tenni? Átkozni. Megteszem. Lapozz.

Virtuális szerkesztőségünkbe újabb vendégposzt érkezett. Mindenkit megnyugtatunk, nem a babérjainkon ülünk, nem is héderezünk, nem a válogatott meccsek kötnek le minket ennyire, csak teret engedünk a vendégszerzőknek, hogy aztán az áprilisi hajtásban Everred kollégával együtt újra a gombok közé csapjunk. Ezúttal kovacstomi vette a fáradtságot, és lelkesítő bejegyzésében a riválisok gyengeségeit elemezve jutott arra a következtetésre, hogy mi leszünk a bajnokok. Természetesen igaza van, így hát igyátok szavait!

És megint vendégposzttal jelentkezünk: hiába, az uborkaszezonban is számíthatunk hűséges olvasóinkra. (Ígérjük, holnaptól végre mi is aktivizáljuk magunkat, csak hát a kétfős szerkesztőséget megint elsöpörte a Való Élet). Most viszont átadjuk a szót giornalistának.

Nem véletlen, hogy a blog hasábjain a legritkább esetben kerül szóba Anglia, és a többi válogatott futballcsapat. A mindenképpen előrébb való, érdekesebb és izgalmasabb klubfutball árnyékában ugyan hónapról hónapra elfociznak néhány napot az egyes országok legjobb játékosai, ám mi ebből csak annyit érzékelünk, hogy az év néhány keddje után összeszámoljuk, hogy hány játékosunk sérült meg ismét, teljességgel értelmetlenül.

Bajnoki beharangozók és összefoglalók híján a mostani és a következő héten a keret problémáit feszegetjük. Taktikákat, koncepciókat és személyeket veszünk górcső alá, lehetőleg minél több szempontból. Olvashattátok már Everred hurráoptimizmusát a középpályánk kreativitásáról, nekedx remek vendégposztját a fiataljainkról, és most ismét egy égető problémát járunk körbe. Középhátvédek hiánya, ezúttal is vendégszerző billentyűzetéből.

Középpontban nem más, mint az angol kapitányi karszalagtól frissen megfosztott Rio Ferdinand, akit mostanában legtöbbször az Old Trafford vip páholyában láthatunk a többi sérültet szórakoztatva. Az ellenfél csatárai helyett mostanában a twitter oldalával foglalkozik, pedig ha valamikor, hát most igazán szükségünk lenne rá. Na de át is adnám a szót a képen látható mez tulajdonosának, minden további a törzskommentelő, időnként túlzottan Brown-fóbiás stanleykubrick billentyűzetéből, aki dicsérni jött Riot, nem temetni.

Szerzőjének ugyan azt ígértem, hogy kicsit korábban kerül ki a poszt, de remélem, megbocsátja az átütemezést: újabb vendégposzt érkezik, ezúttal nekedx tollából. Át is adnám neki a szót.

Mostanában egyre többször gondolkodtam azon, hogy miért veszünk egy Bébé-t 7.4 (más források szerint 4.7) millió fontért, mert hogy a srác azon kívül, hogy nagy melák, sok olyan tulajdonságot nem mutat, ami egy Manchester United-szintű játékossá tenné. Akkor már inkább hozzunk fel a tartalékok közül, vagy az ifjúsági csapatból, hiszen nekünk nagyszerű utánpótlásunk van, Giggs, Scholes, Beckham mind-mind generációjuk legjobbjai közé tartoztak, és azóta is jött sok jó játékos, mint Fletcher, Brown, O’Shea, és a legfiatalabb generációból… na, izé, senki? Ja, de ott van Derry Bombázója, Darron Gibson, illetve Macheda és Welbeck is, de ők hárman együtt nem tettek le annyit az asztalra eddig, mint bármelyik a fentebb említett hat úriember közül.

Dicsőség légyen az Úrnak: újabb vendégposztot adhatunk közzé. Nekünk lassan dolgozni sem kell, csak hátradőlni, és felpakolászni az érkező remekműveket. Ezúttal giornalista érezte úgy, hogy már nem tudja magában tartani a véleményét, és örömmel adtuk meg neki a lehetőséget, hogy kiírja a benne felgyülemlett dolgokat. Úgyhogy át is adnám neki a szót, mert már így is túl sokat beszéltem.

A szezon során hosszabbított Anderson, Carrick és Fletcher, és erre akarjuk rávenni Paul Scholest is. Titkolunk valamit, vagy csak ennyire csórók vagyunk? Előrebocsátom: ez a cikk az Arsenal-Sunderland meccs alatt készült, bőven a Liverpool elleni idegenbeli vereség előtt, a mondanivalója azonban teljesen független ezektől az eseményektől. Hajtás után bővebben arról, ki lenne jobb helyen másutt.

Bár sokszor nem sikerül, de próbálunk naprakészek lenni, és ebben most egy vendégszerző segítségét is igénybe vettük. Hogy (nő)naprakészek lettünk, azt most Vesper Lyndnek köszönhetjük, aki civilben egyébként Zsuzsi. Bizonyára kitaláltátok már, hogy nőnap alkalmából női szemmel mutatjuk be a United labdarúgóit, mert az úgy hiteles. Mivel nem az orosz szinkronúszókról, vagy a dán kéziválogatottról van szó, a férfiszerzők most a háttérbe vonulnak, hogy hevesen bólogassanak Giggs mellkasának, vagy Rooney kisfiús arcának méltatása közben. Igen, ez a bejegyzés a szebbik nemnek szól, ezért várjuk is a szintén női hozzászólásokat. Nekünk már csak annyi dolgunk, hogy kellemes nőnapot kívánjunk!

Férfiúkról szólj nékem múzsa,
Kik számos nagy csatát nyertek meg, s ellenfeleinek stadionjait számosszor tették a földdel egyenlővé, zokogó szurkolókat és összetört ellenfeleket hagyva maguk mögött. Róluk szól ez a legenda.

Komoran ül Arsenal-rajongók csontjaiból rakott trónján a félelmetes Ferguson, kinek egyetlen harapása sikító rágók ezreinek gerincét harapja át minden meccsen. Ám mostani komorságán még a skót felföldek nemes nedűje, és a levegőben csendben függő akasztott Steve Gerrard-figurák sem segítenek. Csatára készül, nem is akármilyenre: az orosz és itáliai szolgája által vezetett barbár horda ellen kell harcba küldenie hőseit. Tanácsnoka, Kevésbeszédű Mike siet a trónterembe.
- Mester! Az oroszok már a spájzban vannak; kiestek a kupából is, a BL-ben pedig az egykor dicső vikingek korcs ivadékai nem állnak meg előttük!
- Felvesszük velük a harcot! – mondja Ferguson, miközben hősi elszántság lobban véreres szemében. A következő sereget érzem megfelelőnek a harcra:

Mindannyiunk örömére újabb vendégszerzőt köszönthetünk az oldalunkon: Beyonder a kommentek között sem rejtette véka alá, mennyire, erm, szerencsétlen döntésnek tartja Tom Cleverley kölcsönadását - most bővebben is olvashatjuk tőle, hogy miért is kellett volna az ifjú középpályásnak lehetőséget adni ebben a szezonban. Úgyhogy át is adnánk neki a szót.

Érheti-e nagyobb öröm a fanatikus drukkert annál, hogy nyer a kedvenc csapata? Igen: ha a győztes gólt egy saját nevelésű, vagy zsenge ifjúkora óta a klub akadémiáján pallérozódó játékos szerzi. A mezei- (lásd még divat- vagy koca-) szurkolók mindezt természetesen nem érthetik, csak azok a szerencsétlen megszállottak, akik képesek egy amerikai felkészülési túra meccseit is patakoztatni, hajnali háromkor.

Vendégszobánk ismét megtelik, ezúttal Mufan tért vissza egykori sikerei helyszínére. Az átigazolási piac lezárta után ő visszalátogatott arra a helyre, ahol januárban még játékosügynökök ordibálták a sorok között ténfergő menedzserek képébe hogy akciós Adebayor, meg Carroll nembaráti áron. Farzsebében a sportlapok pletykarovatából kiollózott cikkekkel és internetes portálok kinyomtatott apróbetűs bejegyzéseivel, fejében külön meghajtóra mentve a transfermarkt oldal adataival, egy postairónnal és egy jegyzetfüzettel kiült a februári hidegben egy standra, hogy a háttérben a rutinpályán bénázó tanulóvezetőket bámulva elmélkedjen arról, kik fognak játszani a jövő Unitedjében. Hosszú mondat után hosszú bejegyzés következik, remélhetőleg hosszú kommentfolyóval is, hiszen mindenkiben egy football manager veszett el. A szót át is adnám vendégszerzőnknek.

Nagy örömünkre ismét vendégszerző művét tárhatjuk elétek. Ezúttal Tomi (alias kovacstomi) próbálkozott meg azzal, hogy kiderítse, mi áll Wayne Rooney formahanyatlásának hátterében. Transzba esett, majd tudatát egészen 2010 tavaszáig küldte vissza az időben, lélekben újra átélve a tavalyi év történéseit, kiemelt figyelmet szentelve a válogatott csatárral való történéseknek. Sokat nem is szeretnénk hozzáfűzni a gondolatmenetéhez, ezt majd úgyis megteszitek ti, hiszen a legjobbjától még most is távol álló Rooney örök vitatéma a United-drukkerek között. Futballkurva, rossz időszakát élő zseni, vagy kiégett tehetség? A megoldáshoz közelebb kerülünk talán, ha elolvassuk az elmélkedését. Ehhez nektek mindössze annyit kell tennetek, hogy ráklikkeltek az elolvasom gombra.

Újabb vendégszerző érezte magában az erőt, hogy megossza olvasóinkkal gondolatait. Ezúttal Marci (ha jól sejtem, az igen lényegre törő Mufan nick tulajdonosa) gondolta úgy, hogy nem ért egyet Fergie kijelentésével, miszerint There is no value in the transfer market, és bőszen lapozgatta az online sportújságok pletykarovatait, hogy elétek tárja a leghihetőbb, vagy éppen a legbetegebb újságírói fantáziákat. Mivel ma van az átigazolási időszak utolsó napja, az úgynevezett transfer deadline, érdemes elgondolkodnunk, vajon kéne-e még egy-két ember az idei keretbe, vagy jó ez így ahogy van. Az eredmények egyelőre SAF elgondolása mellett állnak, de paranoiás vörös ördögök egy középpályán végigsöprő sérüléshullámtól tartva az éj közepén a takarót átizzadva arra ébrednek, hogy Gibsonnal, Obertannal és Bébével kell pályára lépnünk egy BL-elődöntőn. Az egészséges piaci magatartás valahol a két manchesteri klub szemlélete között lehet, azaz nem kevés pénzből ésszel költekezni lenne a legkifizetődőbb. De itt a személyes vélemény és a bevezető véget ér, minden továbbit a vendégszerző billentyűzetéből. Olvassatok tovább!

Ismét vendégposzttal jelentkezünk, Giggs méltatása és Park kielemzése után most a Liverpool játékának boncolgatására vállalkozik Berbatrükk nevű kommentelőnk. Igen, ő volt az (egyik), aki a Stoke elleni kezdőcsapatból a legtöbb nevet eltalálta. Ezúton is gratulálunk neki, a héttalálatos szelvény feljogosította őt arra, hogy aktívan részt vegyen a scouserek elleni hangolásban. Ő pedig leporolta a Várhidi Péter autogramjával ellátott mágnestábláját, lélekben eggyé vált Roy Hodgsonnal, és csapatrészenként sorra vette az ellenfél erősségeit és gyengéit. Hogy aztán a pénteki hírek után alapos munkáját újraértékelje, és a sötétben tapogatózzon, hogy vajon Dalglish mit tart meg elődje remek munkásságából. Mi az elküldött anyagot kicsinosítgattuk, megszerkesztettük, most meg jól elétek tárjuk. Hogy érdemes a szerző meglátásaira odafigyelni, azt a cikk végén előrejelzett kezdőcsapat is jelzi, jómagam is erre a tizenegyre szavazok, bár Everred kolléga szerint Giggs helyett Fletcher lesz.